Egy újabb napot kezdtünk a reggeli énekléssel. Hivatalosan is megvan a csapat kedvence: Peter A. G. Nielsen - Danmark, dit indre ocean. :D Az óra szokásosan telt. Téma: Miért nincs Dániának bejegyzett szellemi kulturális öröksége az UNESCO listáján. Érdekes téma és elég jól át is rágtuk magunkat rajta. 

Ebéd után a német brigád kitalálta, hogy elmennének a közeli tóhoz. Mivel majdnem minden német autóval jött otthonról, volt elég hely, így mi is elmentünk. Egy kis ízelítő:

Sütött a nap, és a szél sem fújt annyira, úgyhogy a bátrabbak fürödtek is benne. Én inkább csak a napsütést élveztem. :) 
Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert 4-től egy újabb előadás várt ránk: a dán művészet. Tulajdonképpen nem volt rossz, de lehet jobb lett volna, ha nem sötétítenek be a terembe... :D 

napi kaja :D : 

Az ebéd megint fini volt: hal, sali, tojás, krumpli ééés vörös káposzta. nyamii.

A vacsi sem volt rossz, leszámítva azt a valamit, ami a lila tálkában van. Hát ha kínoznának, akkor sem tudnám megmondani, hogy a (talán) rizsen kívül mi volt benne :D de egyáltalán nem ízlett. Ilyen velem azért elég ritkán fordul elő... :D 
és ugyan ez nem a híres rødgrød med fløde, de ezt legalább nem felejtettem el lekapni: 

A krém nem volt édes, de nem is volt sós :D mandula volt benne, és mint látjátok a tetején meggyszósz. Remélem éhesek lettetek :D 

Este pedig jött a nap fénypontja. :) 10 kedves család felajánlotta, hogy eltölthetünk náluk egy estét. Felosztottak minket kisebb csoportokra, ahol azt is figyelték, hogy vegyesen legyünk (kezdők, haladók). Én másik 3 emberkével mentem egy nagyon aranyos, tipikus dán családhoz. Anders szellemileg beteg és depressziós emberekkel foglalkozik, de nem pszichológus. Lise pedig tanító a helyi suliban. 3 gyerekük van, 2 otthon is volt. Ők is nagyon vártak minket. Együtt vacsoráztunk és nagyon sok mindenről beszéltünk. A legviccesebb az volt, hogy a dánok nagyon nem értik, mit akarunk mi egyáltalán kezdeni a dánnal. :D Jhaaa...és végre kaptam normális kávét. yesss :D Gyorsan elment az idő. Kb. negyed 12 körül jöttünk el, mivel itt már elkezdődött a suli (szegénykéim), nem akartunk tovább zavarni. Bár ők még szerintem elbeszélgettek volna velünk pár órát. 

Nagyon örülök, hogy lehetőségünk volt találkozni és eltölteni pár órát olyan dánokkal is, akik nem a tanáraink. Nagyon vendégszerető emberek. Most már 182%ig biztos vagyok benne, hogy életem egyik legjobb döntése volt a dán nyelv megtanulása :)